A honlap külseje igen csak puritán. Nem gondolkoztatok még gigafrissítésen? :D
Egyébként szívesen feltüntetném a linkjeim között az oldalt, remélem, szabad. :)

Ahogy már Lasnak említettem facebook chaten, tetszik a mű humora. Sajnálom, hogy hamar kivégeztem, így már nem tud további örömöket okozni. Szinte letehetetlen mű.(egyszer le tudtam tenni, de másodszorra már a végéig olvastam) A történet is érdekes, a csatajelenet leírása az egyik kedvenc. Vidámsággal töltött el, amikor a "khaosz" szót olvastam és hozzá a magyarázatot. Összefoglalva: Jóó vóót. Grat az íróknak, további szép napot :D

Kedves Gyulus! Köszönjük a pozitív visszhangot a részedről is! Különösen jólesett a csatajelenet méltatása, mely a mű kritikus pontja volt egyértelműen, s ezek szerint jól sült el. Eddig az a benyomásom, hogy az alkotás betölti a neki szánt szerepet, ami igen örömteli számomra. Köszönjük tehát Gyulus, és értesíts ha iszogatás van láthatáron!

Kedves Szerkik! Elolvastam kisregényeteket, mely egy módfelett szórakoztató és jópofa kis írás. Csakúgy sziporkázik benne a poénáradat és a humor. Első ránézésre kifogásolhatatlan a kreációtok, hiszen a történet maga végtelenül kacagtató. Mesétek, műfaját tekintve talán a pikareszkhez, ill. a szatírához húz - s számomra ezért is oly tetszetős művecske. A főhős megnyerő karaktere csak lendít az alkotásotok megkedvelésében, és-de-ám a többi szereplő se kutya! Grugrigow emberközeli, nobilis karakter, minden hibájával és tulajdonságával összevetve szerethető jellem - bevallom, kedvencem e mesében. A többiek is hasonlóképp furcsa szerzetek, de hát pontosan ez teszi őket érdekessé: mindig akad valami meghökkentő, váratlan fordulat. A történet pedig, ha belegondolunk, végtelenül egyszerű: egy elveszett testvér megkereséséről szól csupán. Ha irodalmár lennék, most azt kényszerülnék mondani, hogy "testvérdráma" ez, amely a bonyolult lélekábrázolásokon túlmutatva kozmikus misztériumok jelentését tartalmazza és a holokauszttól kezdve a hangyák nemi életén át a szarvasmarha-tenyésztési szokásokig, s belemagyarázhatóvá lenne mindenféle köze-nincs dolog, ám mivel pusztán csak művészetkedvelő egyén vagyok, ezt nem tehetem. Tetszettek a meglepő fordulatok, s úgy érzem ezek adták a story sava-borsát. Érdemes elolvasni, már csak a komikum kedvéért is, mert az olvasó jókedvre derül tőle. Tehát megfeleltetek - s miazhogy? méghozzá tökéletesen! -, az általatok kiszabott "unaloműzés és pusztán szórakoztatás" fogalmának. Ügyes kis munka, nem mondom, azonban annyi észrevételt azért engedjétek meg, hogy megjegyezzek, miszerint a helyesírási hibákra csakugyan ügyelhettetek volna (különösképp, mikor a Word alá is húzza azokat), továbbá egyes nyelvhelyességi könnyelműségekre, amelyek elenyésző részben - ám számomra legalábbis -, kissé akadályozták a szöveg értését. Persze, lehetséges, hogy szándékos költői eszközökről van itt szó, de példának okáért, rögvest a negyedik epizódban Ádám és Grugrigow váltakozva tegeződnek és magázódnak... Csak egy apró észrevétel. Avagy az ehhez hasonló mondatok, mint a "sokáig csendben ültek, és eközben beszélgettek" típusú kijelentésekre gondolok... Nem feltétlenül hibaként címzem, lehetnek tőlem oximoronok, vagyis elmés-ostoba retorikai-stilisztikai gondolatalakzatok - s ezt különösebben nem is firtatom, csak a mese nyelvezete itt-ott hiányosnak bizonyul ez miatt, úgy éreztem. A regényecske azért valljuk be, meglehetősen fallikus jelleget mutat, de ez csak emel pompáján. Aranyosak a lábjegyzetek is, aprócska utalásokba rejtve régvolt igazgatónők emlékét, az egyik szerző házikedvencét, stb. Az idő, s a század nem-igen volt érzékelhető - szerintem -, de Lengyelország hatása mindenképp, gondolok a mazurkára, a falvak lengyeles hangzására és az effélék. Szép, hogy ügyeltetek erre az aprósága. [Annyi megjegyzés még, hogy a lengyelek sör helyett, inkább źubrówkát fogyasztanak, de ez megint afféle szőrszálhasogatás a részemről, bocsánat.] Mindent összevetve tényleg ügyesek voltatok, kreatívak és komikusat, minden elismerésem és gratula nektek. Annyit azonban még had kérdezzek így a végére, hogy a Grugrigow név melyikőtök fejéből pattant ki? Fura hangzású, de leleményes. (És tényleg, hogy hogy szerepel Ádám és Zófia is, ami viszont annyira elüt a lengyeles jellegtől? Mi motivált titeket a névválasztásban?) Illetve, mikor kezdtétek el írni a mesét, miből merítkeztetek és honnan az alapötlet? Illusztrációt terveztek készíteni? Zenei aláfestést esetleg? :)

Először is köszönjük a tartalmas kritikát, és a szép szavakat a műről! Szívet melengető érzés, hogy a széppróza ma is ilyen befogadó lelkekre talál, és hogy egyesek időt és energiát szánnak nem csupán az olvasásra, de az arról való elmélkedésre és a kritikának való alávetésre is.
Az észrevételeid teljesen helyénvalóaknak és építő jellegűeknek találtam. Az alapos lektori munka ellenére természetesen hibák be-becsúsztak. Az igazat megvallva az efféle piszkos munkák távol is álltak tőlem. Természetesen az igénytelen nyelvezet sok helyütt pedig stíluselem, mely hangulatkeltő funkcióval bír, ezt olykor igyekeztünk ütköztetni a szépelgő, hivalkodó, stílusosabb nyelvhasználattal a groteszk hatás elérésének feltett szándékával . Egyébként félig-meddig koncepció volt számomra, hogy ne görcsöljünk rá túlzottan a kisregény által támasztott irodalmi igényekre, így aztán a szememben többé-kevésbé ezek a hibák is jelentést hordoznak, a formabontás hírvivőiként működnek.
Végül, kérdéseidre is örömmel válaszolnék. Grugrigowv nevével kapcsolatban a helyzet az, hogy egy véletlenszerűen legépelt betűsor eredményeként született meg, vagyis avantgárd módszerek által, és a jószerencse közbenjárásával.
A többi nevet, mely szerepel a műben jórészt lengyel nevek listájából szemezgettük, tehát mind-mind anyakönyveztethető lengyel nevek, bár meg kell hagyni, akadnak görögös hangzásúak, és az emlegett Zófia és Ádám képviseletében a magyar füleknek kedvesek is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Ádám nevet az Adam Mickiewicz költő iránti tisztelgés jegyében sütöttük rá Grugrigow útitársára, az valójában egy amolyan tréfa szülötte, a névadó pedig egy közös barátunk. Valóban tehát néhány ponton megbicsaklik a lengyel kultúrközeg, de ennek kibontakoztatása csak másodlagos szempont volt. Leginkább a hangulatkeltés és a tréfálkozás intencióinak javára szorítottuk ezt háttérbe.
Ha már szóba hoztad a keletkezés körülményeit, amit a legszebbnek tartok ebben a projektben, az pont az a spontánság, amiben fogant, 2012 nyarán egy derűs hajnalon. Vagyis a mű elkészítés valamivel több mint fél esztendőt vett igénybe.
Természetesen egyéb művészeti háttérprojektek folyamatban vannak, hamarosan néhány illusztráció is napvilágot lát majd. Filmes megvalósításra is lenne igény részünkről, én már önálló castot is felállítottam, de ez már a gyártók jóindulatától is függ. Ennek kapcsán természetesen soundtrackek is szóba kerültek, vagyis zenei kiegészítésre is lehet számítani.
Egy szó mint száz, dübörög a projekt.
Még egyszer köszönjük a téma iránt mutatott érdeklődést és progresszív hozzászólásokat, reménykedem hasonló jókban más olvasók részéről is és ezúton ismindenkit bátorítanék az interakcióra.